A hatalom
A hatalom, mint egy pusztító pestis,
Amit csak megérint, beszennyezi; és az engedelmesség,
Melyből hiányzik minden szellem, erény, szabadság, igazság,
Mindenkit rabbá tesz, az embervázból pedig
Mechanikus automatát formál.
Európa
A földrész, benne az ország, benne az emberek.
Rólam
Nickem és avatarom az európai egység első megteremtőjére utal. Őt joggal nevezték Carolus Magnusnak, ebből adódott a Carolus nevem.
Archívum
- 2012-02
- 2012-01
- 2011-07
- 2011-05
- 2011-04
- 2011-03
- 2011-01
- 2010-12
- 2010-10
- 2010-09
- 2010-07
- 2010-04
- 2010-03
- 2010-01
- 2009-12
- 2009-10
- 2009-09
- 2009-07
- 2009-05
- 2009-02
- 2008-12
- 2008-11
- 2008-10
- 2008-09
- 2008-07
Blogroll
- Nincsenek kedvenc blogok
Kedvenc szerzõk
- Nincsenek kedvenc szerzők
Értett a csábításhoz
A patkányfogó
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos
1803.
(Első két szakasz:)
Én vagyok a nagy dúdoló,
Hires neves patkányfogó.
Kire minden helyütt nagyon,
De főkép itt szükség vagyon.
Ha patkány százszor annyi volna,
Egér, menyét is egy halomba',
Mihelyt dudám szép hangja szól,
Mind, mind utánam vándorol.
Azonkép a víg dúdoló
Ott, a hol kell, gyermekfogó.
Aranyos szép meséitűl
A vásott is megszelidűl.
A kis fiú ha még oly vad is,
Ha a leányka még oly hamis,
Mihelyt az énekes danol,
Mind, mind utánam vándorol.
...
(Utána is mentek: a Nagy Semmibe.)
A magyar elnökség pozitív mérlege
Az Európai Unió Tanácsa soros
elnökének dolga a miniszteri egyeztetések vezénylése, a közös
álláspont kialakítása, majd annak megvitatása a törvényhozókkal.
Ennek végrehajtását mintegy hatszáz magyar diplomata és szakértő
végezte. Az eltelt hat hónapban nemcsak felnőttek a feladathoz,
hanem kivívták a brüsszeli politikai tényezők elismerését is.
Különösen nagy megbecsülést szereztek a pénzügyi csapat tagjai. Az
elnökség teljes feladatkörében a magyar kiküldöttek több mint száz,
az uniós apparátus által előkészített összetett problémával
foglalkoztak és ezek közül 21 esetben első olvasatban értek el
megállapodást az Európai Parlamenttel; hét esetben második, egyben
pedig harmadik nekirugaszkodásra. (NOL 07.01.)
Megfeszített munkájuknak is része volt például abban, hogy
a pénzügyi szolgáltatási szabályozásban felmerült javaslatok
négyötödén túljutott az Európai Unió. A bel- és igazságügyi
kérdések – amelyek az arab tavasz nyomán keletkeztek – egy része
megnyugtató pályára került. Továbbá, e héten tető alá hozták a
megállapodást a közúti szabálysértések esetén lekérhető
információkról, a gyermekekről pornográf felvételeket közlő
internetes portálok bezárásának feltételeiről. Pénzügyeseink
még csütörtökön is tárgyaltak a a parlamenti jelentéstevőkkel, a
gazdasági kormányzást jobban összehangoló hat
jogszabálytervezetről, amelyek 99 százalékáról már megegyeztek.
Elképzelhető, hogy az EP szeptemberben hozza tető alá az ügyet.
Nagy siker a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása és a roma
stratégia elfogadtatása.
A magyar
szakemberek kreatív és lelkiismeretes munkája előre vitte az
európai integrációt és erősítette hazánk nemzetközi megbecsülését.
Annak köszönhető ez, hogy ezen a tevékenységi terepen érvényre
tudták juttatni a profi szemléletet. Az utóbbi hiánya más
színtereken viszont rontja az országról alkotott képet. De ez már
nem az elnökségi szereplés megítéléséhez
tartozik.
Az alaptörvény: visszalépés
Bruszt László szociológus professzor, (European
University Institute, Firenze) írja, hogy az új alkotmány több
szempontból visszalépés az 1989-es alkotmányhoz képest. (NOL
05.11.) „Többen elemezték már gyengéit, itt én egy alapvető
szempontra hívnám fel a figyelmet. A magyar rendszerváltás
legnagyobb előnye az volt, hogy az 1989–1990 folyamán kialakult
alkotmányos alapszerkezetet nem egy párt, hanem több, a demokrácia
általános értékeiben egyetértő, de egyben saját szervezeti érdekeit
is többé-kevésbé ésszerűen követő politikai párt formálta. Miközben
próbálták az általuk képviselt, gyakran ütköző alkotmányos
értékeket érvényesíteni, gondosan figyeltek arra, milyen intézményi
megoldások szolgálják majd leginkább pártpolitikai érdekeiket.
Gyakran meggyőződésből támogattak olyan intézményeket, amelyek
szerintük a kormányozhatóságot, a stabilitást vagy a politikai
pluralizmus erősítését szolgálták volna... Szövetségeket kötöttek
és küzdöttek olyan mechanizmusok intézményesítéséért, amelyektől
pozícióik javulását várták.
Akarva-akaratlanul azonban ily módon
egy olyan alkotmányos rendet hoztak létre, amely az elmúlt két
évtizedben inkább szolgálta a pluralizmust, a politikai rendszer
többszólamúságát, akadályozta egyféle politikai felfogás, egyfajta
értékrend dominanciáját, védelmet nyújtott a jogállamiság számára
és egyetlen politikai párt túlzott befolyása ellen. Az alkotmányt
nem egy konkrét társadalmi vagy gazdasági doktrína megvalósítása
érdekében alakították olyanra, amilyen lett, hanem azért, mert
elfogadták: többféle elképzelés van arról, milyen gazdasági és
társadalmi változások szükségesek, többféle vízió szól arról,
milyennek kellene lennie a változások kimenetelének, és elfogadták,
hogy egy jobb társadalmi és gazdasági rendszerhez csak az egymással
ütköző jövőképeket képviselő szervezetek szabad politikai
versengésén keresztül lehet eljutni...
A Fidesz–KDNP alkotmánya jelentős
visszalépés 1989-hez képest... nyíltan vállalja, csakis egyféle
képviselete van a magyarok érdekeinek, csak egy párt képes
megvédeni a magyarok érdekeit, és az alkotmány fő feladata nem a
közjó különböző felfogásai közötti küzdelem intézményes
biztosítékainak megteremtése, hanem egyféle közjófelfogás védelme a
plurális küzdelmektől. Az új alkotmány nem számolta fel a
demokráciát, de jelentősen csökkentette a plurális demokrácia
játékterét...”
Én, a poszt írója teszem hozzá: törekszenek a bíróságoknak,
első rendben az Alkotmánybíróságnak a többi hatalmi
ág szükségleteihez idomítására. Ennélfogva a deklarált emberi
jogok védelme jelentékeny mértékben meggyengül. A demokrácia egyre
inkább írott malaszt marad. Tért nyernek a diktatúra
elemei.
Alkotmányos anomáliák
Még 2010 okt.20-án az
alkotmány preambulumáról tanácskoztak a Tudományos
Akadémián.
A Magyar Jogász Szövetség elnöke Máthé
Gábor , aki ugyan elsősorban nem alkotmányjogász,
de régóta propagálja a Szent Koronának, mint az állami
jogfolytonosság kifejezőjének a történeti szerepét, ezt
megismételve, közölte azt is, hogy a preambulumot nem jogforrás
értékűnek, hivatkozási, logikai és érveléstechnikai alapnak
tekinti. Az utóbbi, döntő jelentőségű megjegyzését ignorálták és
csak a jogfolytonosságról szóló fogalmazását vették bele az ú.n.
hitvallásba. Hiába hivatkozott arra is, hogy időközben "a Szent
Korona-tan már történettudományi értékké finomodott".
Jakab András, a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem docense. A jogász az [origo]-nak adott interjúban
nemrégen azt mondta, a közpénzügyi fejezetet tartja a
legjobbnak, azt azonban fölöslegesnek és károsnak
gondolja, hogy a kormánypárti tervezet megtartaná az
Alkotmánybíróság jogkörének tavaly novemberben elfogadott
korlátozását. Szerinte ez abszurd helyzetekhez is
vezethet.http://href.hu/x/f036
Kérdések és feleletek az általa
feltárt anomáliákról:
- Demokratikus rendszerekben
az úgynevezett fékek és ellensúlyok kérdése talán a legfontosabb. A
jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkhöz képest gyengülnek vagy
erősödnek ezek?
- A legfontosabb ellensúly az
Alkotmánybíróság lenne. A tavaly novemberi hatáskörszűkítéskor
sokan remélték, hogy ez csak pánikreakció volt, és majd visszaáll,
de a tervezet szerint ez sajnos nem történik meg. Ez csalódást
keltő, és így aligha elfogadható. Egy fokkal jobb ugyan a
helyzet, mert az történt, hogy az előzetes normakontroll esetében
nincs meg a pénzügyi, költségvetési korlátozás, csakhogy előzetes
normakontrollt lényegében csak a kormánytöbbséghez kötődő erők
tudnak kezdeményezni: az országgyűlés többsége, az előterjesztő -
aki nyilván kormánypárti, különben nem fogadná el az országgyűlés a
javaslatát - vagy a kormány, illetve a köztársasági elnök, aki
nagyon gyakran - nem csak most - a kormánytöbbséghez tartozik. Ez
érdemi változást nem jelent, csak szépségtapasz.
- A gyakorlatban milyen
problémákat okozhat, ha ez a korlátozás fennmarad?
- Például ha születik egy olyan
törvény, amely minden bankszámlát, a termőföldeket vagy az összes
balatoni nyaralót államosítja, akkor az alkotmányellenes lenne,
csak nem tudunk alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz
fordulni. Mindenki látja ugyan, hogy az, csak nem lehet
érvényesíteni. Vagy ha a törvényhozó azt mondja egyszerű
többséggel, hogy ezentúl nincs öröklés, mindenkinek a teljes
vagyona az államra száll. Ez természetesen alkotmányellenes, hiszen
az alkotmány védi a tulajdont és az öröklést, de az intézményi
garanciát kikapcsolja, hiszen ez is adójellegű törvény, így hiába
alkotmányellenes, nem lehet majd panasszal élni. Vicces dolog, de
az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése akár azt is jelentheti,
hogy bármelyik költségvetési törvény végére, mondjuk, egy baloldali
kormány odatehet néhány paragrafust, hogy az azonos neműek is
házasodhatnak, és ezt a mostani kifejezett tiltás ellenére sem
lehet majd az AB elé vinni.
Köt a beton
Az
alkotmánytervezet államról szóló fejezetének
3.
Cikkéből:
(3) A
köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével
feloszlathatja az Országgyűlést, ha
...
b)
az Országgyűlés a központi költségvetést március 31-ig nem fogadja
el.
(Vesd
össze a következővel)
A
közpénzügyi fejezet
43.
Cikkéből:
...
(3)A
központi költségvetés elfogadásához a 36. Cikk (4) és 37. Cikk (2)
bekezdésében foglaltak betartása tekintetében a Költségvetési
Tanács előzetes hozzájárulása szükséges.
(Mindjárt
itt van az is, amire a fenti mondat hivatkozik) :
36.Cikk
…
(4)Az
Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt
fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének
növekedését.
37.
Cikk
…
(2)A
központi költségvetésnek – a 36. Cikk (5) bekezdésében
meghatározott kivételekkel – biztosítania kell, hogy az
államadósság szintje ne haladja meg a megelőző naptári év bruttó
hazai terméke értékének felét.
„E tényt
viszont a Költségvetési Tanácsnak kell igazolnia, amelynek
mindhárom tagját a következő kormány megörökli a jelenlegitől.”-
írja Bauer Péter (NOL 03.18.) „Ha ezek az urak megmakacsolják
magukat, és emiatt a tárgyév március 31-ig nem lenne jóváhagyott
költségvetés, akkor a köztársaság elnöke feloszlathatná a
parlamentet és új választást írhatna ki. (Tervezet, 3. cikk.)
Ugyanis nincs megjelölve olyan szerv, hatóság vagy bíróság, amely a
Költségvetési Tanács és a parlament közötti vitát eldönthetné. Ez
azt jelenthetné, hogy hiába alakulna 2014-ben új kormány, 2015
tavaszán – két elszánt pártkatona elhatározása, ellenállása révén
–új választást lehetne kikényszeríteni, és a nemzet miniszterelnöke
diadalmasan visszatérhetne az őt megillető bársonyszékbe.
Machiavelli sem tudta volna jobban kifundálni!”
Michnik is tiszteletlen a magyar nemzettel szemben
„Ebben a helyzetben a sajtó szabadsága rendkívül fontos -
látjuk a veszélyes jeleket Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában,
Lengyelországban és az utóbbi hónapokban Magyarországon is. " A
drágán megvívott szabadságunkat meg kell védeni" - hangoztatta Adam
Michnik a médiaszabadság védelmezőinek tömeggyűlésén.
Petőfi szája befogva - tömeg az Erzsébet híd lábánál
Népszabadság - Móricz Simon
Michnik
elmondása szerint a közelmúltban találkozott Orbán Viktorral, aki
azt mondta neki, a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasának
jelen kell lenni a mindennapokban. Erre reagálva azt üzente a
magyar kormányfőnek: "Viktor, nem lehet szabadságról beszélni egy
olyan országban, ahol az alkotói szabadság veszélyben van. Aki
megsemmisíti a média szabadságát, az a demokráciát semmisíti meg.
Ez az út a diktatúra felé vezet." (NOL 03.16.)
Részlet a vele folytatott
beszélgetésből:
...– Dehogy, azért már nincsenek
szovjet tankok...
– Mégis kvázidiktatúrát
emleget, többek között a fehérorosz vezetőhöz, Lukasenkóhoz
hasonlította Orbán Viktort.
– De nem Hruscsovhoz! Ugyanakkor
valóban azt gondolom, nagy a veszélye annak, hogy populista,
tekintélyelvű rezsimek alakuljanak ebben a térségben. Sajnos
Lengyelországban is sokan támogatják ezt a politikát, de még
Kaczynskiék is csak álmodtak arról, hogy megcsinálhassák azt, amit
Orbán Viktor.
- És
kifejezte reményét, hogy Orbánt is leváltják, mint
Kaczynskit.
-
Igen. Néhány éve még sokan nem gondolták, hogy ennek a kurzusnak piros lapot adnak a választók. Mégis megtörtént. Remélem, Magyarországon is így alakul, és hiszem, hogy Európában nincs helyük a szabadság ellenzőinek! (NOL 03.15.)
*
Na tessék. A régi harcostársak közül
egyre többen tiszteletlenek Magyarország iránt. És maga
Magyarország is, lásd a sajtószabadság védelmezőinek tömegét.
A Q. Cikk
Az
alaptörvény-tervezet egyik pontja:
Alapvetés
Q.
Cikk
„ (2) Az
Alkotmány rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti
Hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban
kell értelmezni.”
Az itt megnevezett történeti
alkotmány nem demokratikus és nem EU konform. Folytonossága
ellentétes az új alaptörvény eddig javasolt tételes
rendelkezéseinek szabadságelvű részével. A Q. cikkből kiderül, hogy
az utóbbiakat is a történeti alkotmánynak rendelik alá.
A történeti alkotmány rendi mítosz,
tisztességesen egységes törvénybe foglalva sohasem létezett. Magva
három elmélet: koronatan, hármaskönyv, aranybulla, hozzá lehet
venni a Kiegyezést.
A Szentkorona tant tehát nevének
említése nélkül ide is becsempészték. Misztikumtól bűzlik, nem való
egy modern alkotmányba.
Az ú.n. történelmi alkotmány rendies
„vívmányainak” felújítása a népszuverenitás arcul köpése. Ilyen
szemlélettel kentaurt hoznak létre, vagyis torzszülött
alaptörvényt.
Gárdasors
A számos gárdista szervezkedés közül
az antiparlamentáris, vagy törvényen kívüli erőszak gyakorlására
létrejött formációk történetének egyik tanulságával
foglalkozom.
Parancslánccal vezérelt irreguláris félkatonai alakulatok
az államhatalom keretein kívül jönnek létre. Paramilitáris
szervezettségük veszélyezteti a törvényuralmat, mert nem
állami erőszak lehetőségét jelenti. Nem-állami
miliciákat, rohamcsapatokat gyakran azzal a hangoztatott, de
közbülső céllal hoznak létre, hogy valamilyen kisebbséget
támadjanak. A valóságban olykor magát az államot támadják
forradalmi erőszakkal, vagy éppen védik törvénytelen módszerekkel .
Plebejus, kispolgári, paraszti - általában kevéssé képzett -
rétegekből illetve indoktrinált, fanatikus értelmiségiekből
verbuválódnak. Rendszerint ultranacionalista, vagy/és forradalmi
szociális eszméket, követeléseket kifejező beszédmódot használnak.
Megszervezésük leggyakoribb végső célja az, hogy új vezető
csoportot juttassanak hatalomra. A gárdák ennek a gyakran
öntudatlan eszközei. Ám mindig vannak saját törekvéseik, melyeknek
erő érvényesítésével próbálnak érvényt szerezni. A fő
tanulság az, hogy amikor az új kormány, tekintélyuralom
valamennyire megszilárdul, az első dolga ezeknek az önálló
gárdáknak a megszüntetése. Akadályozzák a létrejövő rezsim
konszolidációját. Ezzel ellentétes esetekben viszont a hatalom
megerősítésére hoznak létre féllegális alakulatokat. (Most a
hatalom és ezen milíciák viszonyát tekintem át, nem a gárdák viselt
dolgait. Amelyekről azért megjegyzem, hogy bűnös cselekményeiket
rendszerint a velük szembeni oldalon álló fegyveresek bűneivel
próbálják igazolni.)
Oroszországban 1905 után éppen a
cári egyeduralom megmentésére hozta létre a trón két oszlopa, az
egyház és a főnemesség a Mihály Arkangyal Uniót és az Orosz Nép
Szövetségét. Ezekből jött létre a pogromokat végrehajtó Fekete
Százak mozgalma. Zászlóikat megszentelték a papok. Tevékenységüket
rejtett módon szervezte a cári titkosrendőrség, melynek ügynöke
ideológiai megalapozásként állította össze a Sión Jegyzőkönyveit.
Ez később napvilágot látott és a benne kidolgozott összeesküvési
sémát Hitler is felhasználta konspiratív szervezetének
felépítéséhez. Nincs pogrom szervező centrumok nélkül. Ez korokon
átívelő közös vonás. Itt a cár atyuska kegyét is keresve,
egyházi áldással támadtak a belső ellenségre.
Ők ihlették meg Romániában a Corneliu Codreanu
vezette ultranacionalista, antiszemita és magyarellenes
pogrom-mozgalom szervezőit is. Ezt a Légiót 1927-ben
alapították és Mihály Arkangyalról nevezték el, csakúgy, mint
az említett hasonszőrű orosz mozgalom elődjét. Ez is
vallási misztikumra hivatkozott. Később felvette a Vasgárda nevet.
Codreanut 1938-ban a csendőrség ölte meg. 1940-ben a gárda
fellépése Ion Antonescut segítette hatalomra; vezetője, Horia Sima
miniszterelnök-helyettes lett. Amíg a diktátor, Antonescu céljait
szolgálta, minden támogatást megkapott. De szerepet játszott
egy katonai szervezkedésben, melyet a diktátor elnyomott.A légiót
eltávolította a kormányból, vezetőit letartóztatta, tagjainak egy
részét, kedvenc kifejezésükkel szólva, kinyírták.
A mozgalmat az
1941 január 20-23 puccskísérlete után feloszlatták. Akkori
vezetője, Horia Sima a hitleri Németországba menekült. Amikor
Románia sikeresen kiugrott a 2. világháborús német szövetségből, a
nácik vele próbálták volna a leváltott Antonescut helyettesíteni,
de a hatalom visszavételére már nem volt erejük.
A Sturmabteilung (SA) Hitlert
segítette az utcai megfélemlítés terrorista eszközeivel. Később
plebejus, egyenlősítő igényei akadályozták a felső tisztikarral
történő kiegyezést a birodalmi célok érdekében, ezért 1934 június
végén a kancellár leölette a szervezet mintegy ezer funkcionáriusát
és attól fogva a saját hűséges gárdájaként csak a több éve működő
SS-t használta. Utóbbit Himmler vezette. 1929-es vezetői
kinevezésekor mondta a következőket. "Ha Hitler azt parancsolná,
hogy lőjem le az anyámat, még azt is megtenném. Megtenném és még
büszke is lennék rá, hogy ennyire megtisztelt a bizalmával."
A baloldal múltjában sok
példát lehet találni a hatalom korábbi támaszát adó
osztályharcos ultrák megsemmisítésére. A régi, illegális bolsevikok
vezetésével létrejött Vörös Gárda, majd az állami szervként
létrejött Cseka a terror eszközeit a kommunista célok, a szovjet
hatalmi törekvések érdekében használta. Tagjai másfél évtizeden
belül a Gulágon találták magukat és a legtöbbjüket kivégezték a
sztálini rémuralom idejében.
Nálunk az 1919-es
kommün idején a Lenin fiúk terrorja szedett több száz áldozatot a
polgárság, a "burzsujok", nemcsak a velük szemben álló, hanem az
igaztalanul meggyanusított középrétegek és parasztok köréből is, a
törvényesség elemi szabályainak megsértésével. Bőhm Vilmos és a
Kormányzótanács többsége erő és idő hiányában eléggé hasztalanul
próbálta megfékezni őket, végül emigrációjukhoz nem kaptak
segítséget.
Válaszként, de szintén
törvényen kívül, 1919 második felétől a tiszti különítmények
antikommunista hadjáratot folytattak és terrorizálták a
liberálisokat, szocdemeket, zsidókat. Számos ártatlan áldozatuk
volt. 1920 március 1.-én bevonultak a Parlamentbe és fegyveres
jelenlétükkel segítették kormányzóvá választani Horthy Miklóst.
Utóbbi azonban kisvártatva utasítás jellegű angol-francia
eligazítást kapott arról, hogy a terrort meg kell szüntetnie. (Egy
másik utasítás a Habsburgok egyszer s mindenkori távoltartására
vonatkozott.) A Nyugat akkor sem ingyen adta a pénzt. A
konszolidációhoz szükséges pénzügyi segítségnek bizonyos
alkotmányos elvek és formák betartása volt a feltétele. Ezért az
1921. III. törvénycikkben az Országgyűlés az állami és társadalmi
rendszer védelméről intézkedett. Betiltották a szélsőséges
mozgalmakat. A kommunista szervezkedést és a tiszti különítményeket
egyidejűleg.
Olaszországban az első világháború
után harcosok aktivista csoportjai jöttek létre (arditi). Belőlük
és szociális kritikát hangoztató, részben baloldali frazeológiájú
erőkből jött létre egy új mozgalom, melynek hamarosan a még
1915-ben a Monarchia ellen háborús uszításba kezdő újságíró, Benito
Mussolini került az élére. Formációikat fascioknak,
kötegeknek hívták, a római lictorok előtt hordozott hatalmi
jelképeket összefogó vesszőnyaláb nevének mintájára.
1921-ben párttá
alakultak.
A szocialisták szervezkedését rossz szemmel néző milánói
városvezetés vette először igénybe a bolsevikellenességüket
hangoztató fasiszták segítségét, akik örömmel vettek részt
fegyveres csapataikkal (squadrák)
a rendszeressé váló csetepatékban.
A rohamosan dagadó taglétszámú fasciók helyi vezetői (az
ún. raszok) kezében jelentős hatalom összpontosult. Korábban a
parasztok sok helyütt művelésbe vették a birtokosok által
elhanyagolt földeket. Vidéki „rendteremtő” akcióik keretében a
squadristák megfélemlítették és bántalmazták a földfoglaló
parasztságot, ezzel pedig elnyerték a birtokosok támogatását. A
pártvezér azonban nem elégedett meg az „agrárfasizmussal”,
hanem a tőkések felé is nyitott. Továbbá ő irányította a regionális
pártmilíciát, a hírhedt „feketeingeseket”,
akik az esetleges ellenzékieket terrorizálták. Később ezt is
beolvasztotta egy
OVRA nevű, államilag fenntartott, intézményesített
alakulatba (titkosrendőrség). 1925.január 3-án
feloszlatták a parlamentet, ezzel megkezdődött a fasiszta
diktatúra kiépítése. Még az év októberében a
FasisztaNagytanács feloszlatta a squadrokat.
Mussolini, kizárólagos személyi hatalomra törekedve,
rendeleteivel megregulázta a fasisztákat is, betiltotta a
„felforgató” ellenzéki szervezeteket éssajtót, bevezette a
rendőri internálást (erre a célra szigeteket alkalmaztak),
megtiltotta a disszidálást,1926-ban pedig a
meggyengített parlamenttel elfogadtatta, hogy rendeleti úton
kormányozhasson.1928-ban a parlamentáris
rendszert felszámolták. - Középiskolás tankönyveink már régóta
hangsúlyozzák, hogy a fasiszta elnevezést hiba kiterjeszteni más
jobboldali mozgalmakra és kurzusokra, köztük a náci Németországban
egykor uralkodó, sokkal veszélyesebb rezsimre.
Nálunk a harmincas években, más
radikális szélsőjobboldali csoportokhoz hasonlóan Szálasi pártja is
részt vett a választásokon, és azt ambicionálta, hogy választási
sikerei alapján kormányzati pozícióba jusson. Egyenruhát viselő
aktivistáiból akkor nem képezett paramilitáris alakulatot. Pártja
létszámát kb.250 ezer főre fel tudta tornáztatni, és tagságának
tekintélyes részét munkások tették ki. Ennek megfelelően az 1939-es
választások meg is hozták számára a sikert. De nem elég
nagyot.
A kormánypárt
jobbszárnya - amely pedig néhány kérdésben azonos vagy hasonló
elveket vallott a nyilasokkal - Szálasival nem állt szóba. Horthy
nem fogadta és kijelentette, hogy utcai zavargás esetén ugyanúgy
fog lövetni a jobboldalra, mint a balra. A különbség csak az volt
számára, hogy a baloldallal szemben ezt örömmel, a jobboldal
esetében pedig sajnálattal tette volna. Ráadásul az életkörülmények
abban az időben jelentősen javulni kezdtek, úgyhogy a társadalmi
feszültség oldódott, az elégedetlenség csillapodott, és a
nyilasokat mind többen elhagyták. 1940-re a mozgalom gyakorlatilag
ugyanúgy elvesztette tömegtámogatását, amiként azt két-három év
alatt gyorsan megszerezte. Gyászos 1944-es szerepüket a
szakirodalom részletesen feldolgozta.
Franciaország 1958-as súlyos
politikai válságában az algériai gyarmatosítók szervezeteinek és az
ottani katonai vezetésnek az erődemonstrációit felhasználva a
gyarmati állapot további fenntartása mellett kiálló De Gaulle
tábornok jutott uralomra. Nem sokkal ezután a tábornok felszámolta
a gyarmatosító franciák szervezetét és tárgyalásokat kezdett
Algéria függetlenségéről.
Erőszakos
eszközöket alkalmazó ultranacionalisták és osztályharcos
ultrák általában egymás veszélyére hivatkoznak. Ettől egyikük sem
lesz elfogadhatóbb a demokraták szemében.
--
A szerző engedélyével(
http://href.hu/x/e9xj ) 37.hsz., ide másoltam italo 2007.12.15-i
bejegyzését.
Alkotmányozás. Frissítés: a középosztály a kulcs
Egyesek kételkednek, vajon káros vagy hasznos-e az államnak, ha törvényeit megbolygatják, mikor valami jobb kínálkozik. Már csak azért sem könnyű sebtiben csatlakozni ehhez a véleményhez, ha a változtatás valóban nem szokott használni. De az is lehetséges, hogy akadnak, akik a törvény s az alkotmány megbontását közhasznú cselekedetként ajánlják. A kérdés vitás, és lehet olyan vélemény is, hogy a változtatás előnyös. Egyéb tudományágakban ez haszonnal is jár, pl. az orvostudomány megváltoztatta ősrégi gyakorlatát, úgyszintén általában valamennyi más mesterség és ipar, és mivel szükségszerűen az államtudományt is ezek egyikének kell tekintenünk, világos, hogy itt is ez a helyzet. Ennek jelét felfedezhetjük magukban a tényekben: a régi törvények nagyon is kezdetlegesek és kegyetlenek voltak.
*
Egyébként amit
általában keresünk, az nem az ősi hagyomány, hanem az, ami hasznos;
és a régi emberek valószínűleg csak olyanok lehettek, mint a mai
átlagos és értelmetlen tömeg, úgyhogy érthetetlen volna ezeknek a
törvényeiben megrögződni. Egyébiránt még az írott törvényeket sem
tanácsos változatlanul hagyni. Mert csakúgy, ahogyan egyéb
mesterségekben, az államtudományban sem lehet mindent tüzetesen
írásba foglalni: szükségképpen általánosságban kell fogalmazni,
holott a gyakorlatban egyes esetekről van szó.
Már ebből is
kitűnik, hogy egyes törvényeket bizonyos esetekben meg kell
változtatni; ugyanakkor más szempontból a változtatás, úgy látszik,
nagy óvatosságot igényel. Viszont amikor az elérhető előny csekély,
a törvények könnyelmű megváltoztatásának megszokása pedig
helytelen, akkor világos, hogy inkább el kell tűrni néhány botlást,
akár a törvényhozó, akár a vezető részéről; mert a megváltoztatás
kevesebb hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz. De hamis a
mesterségekről vett példa is, mert egy mesterség megújítása nem
hasonlítható össze a törvény megváltoztatásával; a törvénynek
ugyanis arra, hogy engedelmességre késztessen, semmi egyéb ereje
nincs, csak a szokás, ámde ez csak hosszú idő elteltével
jelentkezik, úgyhogy a meglevő törvényeknek más, új törvényekre
való könnyelmű átformálása tulajdonképpen a törvény erejének
gyengítése. De még ha kell is változtatni rajtuk, vajon valamennyin
és az egész alkotmányon is? És vajon akárki jöttmentnek szabad-e,
avagy csak egyeseknek? Mert ez nagy különbség ám! Ezért hagyjuk hát
e kérdés vizsgálatát más alkalomra.
*
A törvényhozót
nyilvánvalóan ugyanaz a szándék vezeti, mint az állami élet egyéb
területén: felkelti a polgárok becsvágyát és ezt használja föl a
választásnál. Hiszen senki se folyamodnék hivatali állásért, ha nem
volna becsvágyó. Pedig lám, a legtöbb szándékos bűncselekménynek a
becsvágy és a pénzsóvárság az elindítója az emberekben.
*
Ha jelentéktelen
emberek jelentős hatalom birtokosai, nagy károkat okozhatnak,
aminthogy okoznak is. A számotadás kötelezettsége alóli felmentés
és az élethossziglan tartó hivatal túl nagy kiváltság az érdemekhez
képest, valamint az is veszedelmes, ha hatalmukat nem írott
törvények, hanem a maguk esze szerint gyakorolják. Az, hogy a nép
csendben marad, még nem jelenti, hogy a rendszer helyes.
*
Visszásnak
látszhatik az is, hogy ugyanaz a személy egyszerre több hivatalt
tölthet be. Egy ember csak egy föladatot tud igazán jól elvégezni.
A törvényhozónak kell ügyelnie arra, hogy miképp valósítható ez
meg, és ne kívánja, hogy ugyanaz az ember fuvolázni és cipőt
készíteni is tudjon.
*
Frissítés
De melyik a
legjobb alkotmány és a legjobb életmód? - kérdi Arisztotelész,
akinek nagy érdeme, hogy az elsőt a másodikhoz: az alaptörvényt az
életviszonyokhoz köti. (Politika, 4.11.)
Szerinte
szükségképpen a középúton járó életnek kell a legboldogabbnak
lennie, amely átlagosságot minden egyes ember elérheti.”Mármost
minden városállamban a lakosságnak három osztálya van: a nagyon
gazdagok, a nagyon szegények és harmadsorban a középosztály. S
minthogy abban állapodtunk meg, hogy a mérséklet és a középút a
legjobb, nyilvánvaló, hogy a vagyoni állapotban is valamennyi közt
legtöbbet ér a közepes. Az ilyen ember hallgat legkönnyebben a
józan észre...” ellenben a nagyon gazdagok inkább fennhéjázóak és
nagy gazságokra vetemednek, a koldusszegény, és nagyon lenézett
emberek pedig kis gazembereknek csapnak föl.
Akik a szerencse
javaiban: erőben, gazdagságban, bővelkednek, azok sem nem akarnak,
sem nem tudnak engedelmeskedni ; akik viszont mindezen javakban a
legnagyobb szükséget látják, nagyon is megalázkodók lesznek. „S így
emezek a vezetéshez nem értenek, csak szolgai engedelmességhez,
amazok pedig meghajolni nem tudnak semmiféle vezetés előtt, és csak
uraskodáshoz értenek. Így jön létre az a városállam, amely
szolgákból és urakból, nem pedig szabadokból áll, és amelyben az
egyik irigyli, a másik pedig megveti a szomszédját. Ez viszont igen
távol áll a vonzódástól, és a politikai közösségtől, pedig a
közösség alapja a vonzódás...”A városállamnak viszont mégis csak
lehetőleg egyenlő és egymáshoz hasonló polgárokból kell állnia, ez
pedig leginkább a középosztályú emberek közt lehetséges.”
„Világos tehát, hogy az a
politikai közösség a legjobb, amelyik a középosztályra támaszkodik,
és azokat a városállamokat kormányozzák helyesen, amelyekben népes
a középosztály, és lehetőleg mindkét, de legalábbis az egyik félnél
jelentékenyebb; mert így a másik, gyengébb féllel együtt a maga
javára billenti a mérleget és megakadályozza, hogy az ellenkező
véglet érvényesüljön. Az a legnagyobb szerencse, ha az
állampolgároknak közepes, de mégis elégséges vagyonuk van, mert
ahol egyeseknek igen sok jut, másoknak pedig semmi, ott vagy túlzó
demokrácia, vagy egyoldalú oligarchia vagy türannisz fejlődik ki
...” Nyilvánvaló tehát, hogy legjobb a középút; egyedül ez az,
amely nem vezet meghasonlásra, és ahol népes a középosztály, ott
legkevésbé támad zavar és villongás a polgárság között.” „ A
demokráciák is azért biztonságosabbak és maradandóbbak az
oligarchiáknál, mert középosztály van bennük ...”
Gyermekek nemzése
Aki ügyelni akar arra, hogy a serdülő nemzedék
testileg a legegészségesebb legyen, annak először is törődnie kell
a házassággal, azaz, hogy mily korban és mily egyének lépjenek
egymással házastársi viszonyba. A házas együttélést maguknak a
házasodóknak és ezek életkorának figyelembevétele szabályozza,
úgy, hogy egyszerre érkezzenek el a megfelelő életkorba, és ne
legyen egyenlőtlenség képességeik közt, pl. hogy az egyik már
nemzőképes, a másik fogamzásképtelen , azután figyelembe kell venni
a gyermekek nemzedékváltását, mert a gyermekeknek korban nem szabad
nagyon elmaradniok a szülőktől (mert így semmi hasznuk sincs
egyrészt az elöregedett szülőknek a gyermeki hálából, másrészt a
gyermekeknek a szülői támogatásból), de ne is legyenek túl közel
azokhoz ( ilyen esetben a tisztelet is kevéssé van meg, és a
vagyoni kérdésekben is sok vádaskodásnak forrása a túlságos kis
korkülönbség); meg aztán fontos az, amiből kiindulva, ide
jutottunk, hogy a született gyermekek testi egészsége megfelelő
legyen.
Minthogy a nemzőképesség határa,
általánosságban szólva, a férfiaknál legfeljebb a hetvenedik
életév, az asszonyoknál pedig az ötvenedik; a házas élet kezdetének
az életkor szerint visszafelé számolva ezen időpontokhoz kell
alkalmazkodniuk. A fiatalok párosodása gyermeknemzés céljából
káros; az élőlények minden fajában a nagyon fiatal szülők magzatai
fejletlenek, és alakra is kicsinyek; tehát szükségszerűen így van
ez az embereknél is. Erre bizonyság, hogy ahány államban csak
szokásban van az igen fiatal legények és leányok összeházasodása,
ott a testalkat mindenütt fejletlen és apró. Sőt, a szülés is
jobban megviseli a fiatal nőket, és többen is halnak bele. Különben
a józanság szempontjából is kívánatos, hogy a lányok kissé
érettebb korban menjenek férjhez, mert ha fiatalon kezdik a
házaséletet, féktelenebbek lesznek. De a férfiak testi szervezete
is károsodik a fejlődésben, ha már akkor élnek nemi életet, amikor
férfierejük még növekedőben van, mert ennek is van egy
meghatározott időpontja, amelyen túl azután már nem növekedik.
Ezért az a helyes, ha a leányok a férfiaknál nyolc-tíz évvel
fiatalabb korban lépnek házasságra. Ha ugyanis ebben a korban
kötnek házasságot, a testi erő is még teljes, és a nemzési képesség
megszűnése szempontjából is kedvezően, egyszerre érkeznek ahhoz a
bizonyos korhatárhoz; viszont a nemzedékek egymásra
következésénél, ha a gyermekáldás mindjárt a házasság első idejében
megjön - az új nemzedék éppen akkor jut ereje teljességére, amikor
a régibb nemzedék, melyben az életerő már kialudt, a hetvenedik
életév körül lesz.
A gyermeknemzésnél maguknak a házastársaknak
is figyelembe kell venniök az orvosok és a természettudósok
megállapításait, mert pl. az orvosok kimerítő magyarázatot adnak a
testileg alkalmas időkről. Hogy a szülők milyen testi állapota
felel meg legjobban a születendő gyermek szempontjából, erről itt
vázlatosan szintén megemlíthető annyi, amennyire a terjedelem
lehetősget nyújt. Tehát sem az atléták testi felépítése nem
megfelelő a polgári élet vagy az egészség és a gyermeknemzés
szempontjából, sem pedig az elkényeztetett és a munkától húzódozó
szervezet, hanem az, amely e kettő között helyezkedik el. Legyen
tehát szervezetünk munkában edzett, de ne kényszermunkában, és ne
is csak egy irányúban, mint az atléták teste. Ez férfiakra és nőkre
egyaránt áll. De a terhes nők is törődjenek testükkel, ne hagyják
el magukat és ne táplálkozzanak túlságosan gyenge
ételekkel.
Kedélyállapotuknak megfelelően - éppen
ellenkezőleg, mint a testápolásban - sokkal könnyedebb életmódot
kell folytatniuk: mert a magzat sok mindent vesz át az anyától,
éppúgy, mint a növény a talajtól. Semmiféle korcsszülöttet nem
szükséges fölnevelni - viszont a gyermekek nagy száma miatt,
egyetlen újszülöttet sem szabad elhagyni, kitenni, mert hiszen ezek
úgyis határt szabnak a túlságos szaporaságnak; ha pedig valahol
ennek ellenére mégis fogamzik gyermek: mielőtt érzés és élet kél
benne, el kell hajtani a magzatot; hogy ez megengedhető-e vagy nem,
csak az döntheti el, van-e a magzatban érzés és
élet.
Minthogy pedig az érett kor kezdetét - hogy
ti. mikor köthető házasság – a fentiek nagyjából férfira és nőre is
megszabják, most meghatározható az is, hogy mennyi ideig kívánatos,
hogy gyermekeket is nemzzenek. Az idősebb szülők gyermekei ugyanis,
miként a nagyon fiataloké, testileg és szellemileg fejletlenek, az
elöregedetteké pedig erőtlenek. Ezért vegyük irányadóul a szellemi
képesség tetőpontját, ez pedig a legtöbb embernél az a kor, amelyet
némely források, melyek az emberi életet 70 évvel mérik, említenek,
tehát az ötven év körüli idő. Úgyhogy négy-öt évvel ezen koron túl
abba kell hagyni a nemzés céljából való nemi életet; a későbbi
korban csak a szokásos célból javasolt a nemi érintkezés. A más
nővel vagy más férfival való nemi érintkezést illetőleg pedig
általában kimondhatjuk, hogy nem becsületes dolog, ha bármiféle
ürügy alatt is érintkezik a házastárs valaki mással - ha már
egyszer házastárs és annak is nevezik, ha aztán valaki a
gyermeknemzés évei alatt tesz ilyesmit, az még kevésbé méltó
cselekedet.
Amikor a gyermek már megszületett, sokat
határoz a testi erő szempontjából a táplálkozásmód. Ha megfigyeljük
a többi élőlények és azon természeti néptörzsek életét, amelyek
fontosnak tartják, hogy szervezetük alkalmas legyen, látjuk, hogy
legjobban a bőséges tejtáplálék felel meg a testnek, továbbá, ha
minél kevesebb bort élvez a gyermek, mert ez betegséget okoz.
Ezenkívül annyit kell mozognia, amennyit csak egy ilyen korú
gyermeknek hasznos. Az is előnyös, ha mindjárt zsenge koruktól
kezdve hozzászoktatjuk őket a hideghez: ez az egészség és az edzés
szempontjából egyaránt igen hasznos. Ezért sok barbár népnél dívott
az a szokás, hogy hideg folyóvízbe merítették az
újszülöttet.
Konzervatív öröklődés és változás
1. A gén
konzervatív jellege
Az öröklődés,
fogalma szerint megőrző, konzerváló folyamat, egyszersmind azonban
a minőségi változás rejtett képességeit is tovább juttatja.
Konzervatív jellege gyakorlatilag az elődök tulajdonságainak
átadását jelenti az utódoknak.
Köznapi beszédem
szokott módján, tehát megközelítő pontossággal-pontatlansággal
tudom csak körvonalazni azokat a szerfölött bonyolult, összetett
mozgásokat, melyeknek alapjait a kutatók tanulmányozzák.
Az öröklődés az
a biológiai folyamat, amelynek során az élőlények öröklődési
egységei a szaporodás során elődeikhez hasonló tulajdonságokat
alakítanak ki a törzsfejlődésüknek megfelelően. Ezt a nemzedékek
ezrein át érvényesülő konzerváló hatást a gén hordozza és
közvetíti. Az élőlények tulajdonságai a gének működésének
eredményeképpen jönnek létre a megfelelő környezeti feltételek
között. Az ú.n. örökletes alap: az öröklődő tulajdonságokat
meghatározó gének összessége. A faj jellemzője.
Ugyanaz az
örökletes alap azonban többféle egyedben jut napvilágra. Ennek
formája a „fén”: egy vagy több gén által befolyásolt, az adott
környezet hatásaként megjelenő individuális tulajdonság.
Összességük az egyed „fenotípusa”.
A "genotípust" viszont az öröklődött
tulajdonságok összessége határozza meg, vagyis maga az az örökletes
alap, amit az egyed a szülőktől kapott. A szülő szaporító
szerveiben lévő gének alakítják ki az utódszervezet genotípusát.
Ivaros szaporodásnál az egyes szülők az örökletes alapjuk felét
adják át utódaiknak. Embernél a 23 pár kromoszóma (46)
mindegyikéből csak egyet-egyet, huszonhármat.
2. A változási képesség
A változékonyság
az élőlényeknek az a képessége, hogy új belső vagy külső tényezők
hatására maguk is örökletességüknek megfelelő fenotípus
átalakulással reagálnak. A fenotípus átalakulásait teljesen eltérő
jellegű folyamatok hozhatják létre.
a./Genetikai
megváltozás esetén az egyed új tulajdonságai öröklődnek az
utódaiban. Egy vagy több tulajdonságot meghatározó gént,
géncsoportot érinthet. A változás lehet:
-lassú folyamat,
a gének folyamatos rekombinációja miatt
-gyors folyamat,
melynek oka a mutáció. A gén tehát nemcsak a konzerválást valósítja
meg, hanem a megújulás lehetőségeit is magában hordozza és
átörökíti.
b./ módosulás
(modifikáció) megváltozott külső tényezők
(hőmérséklet,
páratartalom) által előidézett olyan átalakulás, mely nem öröklődik
a utódokba, ha a környezet újból eredeti lesz. (Egysejtűeknél még
lehetséges tartós módosulás is, amely a változó tényező elmaradása
után is néhány nemzedéken keresztül megmarad, de végül
megszűnik.)
Az egyed
viselkedése a mindenkori adottságokhoz igazodik, tehát a konkrét
mozgásait sem a genotípus, sem a fenotípus teljesen nem kódolja
előre.
Hawking: Nem volt szükség Istenre...
Stephen Hawking, a világ egyik
legnevesebb elméleti fizikusa szerint a világegyetemnek nem volt
szüksége az isteni beavatkozásra. Új könyve bizonyítani véli, hogy
a Nagy Bumm a fizika törvényeinek elkerülhetetlen következménye
volt.
(R. Hahn Veronika, London. Népszabadság 2010. 09.
03.)
A csütörtöki The Times havi tudományos melléklete, az Eureka
részletet közöl StephenHawking és amerikai társszerzője, Leonard
Mlodinow szeptember 9-én megjelenő új könyvéből.
A nagy dizájn (The Grand Design) furcsa időzítéssel mindöszsze
egy héttel XVI. Benedek pápa eleve ellentmondásosnak ígérkező
hivatalos nagy-britanniai látogatása előtt kerül a
könyvesboltokba.
Hawking, a világ egyik legnevesebb elméleti fizikusa, aki
tavalyi nyugdíjba vonulását megelőzően ugyanazt a pozíciót töltötte
be, mint Sir Isaac Newton (a Henry Lucas filantróp által a
Cambridge-i Egyetemen alapított matematikaprofesszori posztot),
arra a kérdésre keresi a választ, vajon szüksége volt-e teremtőre a
világegyetemnek. Válasza pedig egyértelmű nem.
A 21 éves kora óta folyamatosan romló motoros neuron
betegségben szenvedő, súlyosan mozgáskorlátozott, 68 éves tudós
alaposan meghaladta saját, két évtizeddel korábbi nézeteit. Az idő
rövid története című bestsellerében még csak eltűnődött azon,
létezik-e egy olyan „minden-elmélet”, amely képes megmagyarázni a
világ teremtését. Az új kötetben már részletesen kifejti mindenre
megoldást nyújtó „M-elméletét”, amelynek szellemében kizárja az
isteni beavatkozás szükségességét: a Big Bang, az ősrobbanás a
fizika törvényeinek „elkerülhetetlen” következménye. Hawking
szerint az „M-teória” az az egységes magyarázat, amelyet Einstein
próbált megtalálni.
– Óriási győzelem az a tény, hogy mi, emberi lények, akik
magunk csak a természet alapvető részecskéinek puszta gyűjteményei
vagyunk, ilyen közel kerültünk a minket irányító törvények és
világegyetemünk megértéséhez – jelenti ki a tudós. Az „M-elméletet”
egy tanítások konzisztens keretén belül létező teóriacsaládként
képzeli el, ugyanúgy, ahogy különböző – politikai, földrajzi,
gazdasági – térképek ábrázolják ugyanazt a régiót, anélkül, hogy
ellentmondanának egymásnak. Az elmélet alapján nem a miénk az
egyetlen univerzum, hanem a semmiből számos nagy világegyetem
keletkezett, amelyhez sem valamilyen természet feletti hatalomra,
sem Istenre nem volt szükség. Mindegyiknek többféle lehetséges
története és többféle állapota lehet jóval a teremtése után.
Legtöbbjük alkalmatlan lesz az élet bármilyen formájára. Hawking
lényegében Darwin nyomdokain jár, aki a természetes kiválasztáson
alapuló evolúcióra hivatkozva a biológia területéről távolította el
a teremtőt.
Maga a professzor sem tudja, minek
a rövidítése az M: lehet mester, mirákulum (csoda) vagy misztérium
is, de az is lehet, hogy a világegyetem leírásához különböző
helyzetekben különböző elméleteket kell alkalmazni.
A The Times vezércikke szerint „egy figyelemre méltó
intellektus ad választ arra a kérdésre, ami minden gyereknek is az
eszébe jut: „Miért létezik a világegyetem?” Az első lelkes
támogatók közé tartozik Richard Dawkins elszántan ateista etológus,
aki Hawking elméletében a „magára a természet szövetére nem csak az
abban élő teremtményekre vonatkozó színtiszta darwinizmust” fedezi
fel. Egy oxfordi elméleti fizikus, Frank Close viszont úgy érzi, az
„M-elmélet egy jottányit sem tesz hozzá az Isten-vitához”.
Raskó: nincsenek magyar gének
Genetikailag nincs különbség magyar és szlovák között. Honnan jöttünk, honnan származunk? Mikor és hol alakult ki a modern ember? Miért hasonlítunk egymásra, és miért vagyunk mégis annyira különbözőek? Létezik-e tudományos magyarázat a különböző emberi populációk eredetére? - ezekre a kérdésekre ad választ Raskó István professzor, az MTA Szegedi Biológiai Központ tudományos tanácsadója, aki szerint nincsenek magyar gének, a rasszizmus pedig genetikai képtelenség. (NOL 2010. május 2. Ö.Z. interjúja, részletek.)
- Kezdjük az elején. Honnan
jöttünk?
A menetrend nagyon egyszerűnek tűnik: néhány
ezer, esetleg pár tízezer ember Kelet-Afrikából mintegy 190 ezer
évvel ezelőtt elindult Ausztrália, illetve Közel-Kelet felé.
Egyesek Ausztráliából Ázsia felé vették az irányt. E csoport néhány
tagja - nagyjából negyvenezer évvel ezelőtt - Európába érkezett,
akikhez később a Közel-Keletről érkezők csatlakoztak. ...
- Meg lehet-e határozni Ádám és Éva genetikai készletét?
- Meg lehet-e határozni Ádám és Éva genetikai készletét?
- Ha nem is a két mitológiai
szereplőét, de annak a két embernek az eredetét nagyjából igen,
akiktől mi mindannyian származunk. Az anyai öröklést mutatja az
úgynevezett mitokondriális DNS, amely anyáról leányra száll. Az
időben visszafelé haladva eljuthatunk egy alapító ősanyához, akit
úgynevezett mitokondriális Évának szoktunk nevezni. Fontos, hogy ez
az Éva nem az egyetlen nő volt, aki abban az időben élt. A többinek
viszont nem maradtak fenn utódai, vagy megette őket egy ragadozó.
Az ős-Éva valamikor 120-170 ezer évvel ezelőtt élhetett
Kelet-Afrikában. Ugyanilyen logika alapján, az apáról fiúra szálló
Y kromoszóma is visszavezethető ős-Ádámhoz, aki egykoron
találkozott ős-Évával. A két ős története átfedi egymást...
- Mi az előnyösebb, az izoláció, vagy a keveredés?
- Az alapító ősök hatása genetikai
betegségek feldúsulásában jelentkezik a leglátványosabban. ... Az
izoláció feldúsíthatja a káros hatásokat, a keveredés ugyanakkor
kihígítja a populációban egyébként meglévő genetikai betegség
hajlamot. Minél keveredettebb egy populáció, annál kevésbé
fordulnak elő benne viszonylag ritka genetikai betegségek. A
keveredéssel létrejött egyedek tehát életképesebbek, mint az
elzárt, „beltenyésztett" közösségek lakói.
-
Éveken át vezetett egy kutatást, amely a honfoglalás-kori magyarok
és a most élők genetikai állományát hasonlítottan össze. Mire
jutottak?
- Hatvannyolc honfoglalás kori
csontot elemeztünk. Ez a mintaszám a világon lefolytatott hasonló
célú elemzések között a harmadik legteljesebb. Ezek alapján van egy
képünk a honfoglalás kori magyarokról, ami további elemzésekkel
pontosítható. Azt tudjuk, hogy az uráli népek férfiai között
hatvan-hetven százalékban jelen van egy bizonyos genetika jellemző.
Ez a bélyeg a ma élő északi finnugorok körében harminc-negyven
százalékos arányban fordul elő. A ma élő magyarok és székelyek -
251 férfi mintáját elemeztük - esetében azt kaptuk, hogy mindössze
egy székely férfi esetében volt kimutatható ez a jellemző.
Ugyanakkor a hét honfoglalás kori férfi mintából négyben ott volt.
Az anyai ág elemzése azt mutatta, hogy a minta 24 százalékában
fordult elő ázsiai vonás, az összes többi európai jelleget mutat. A
mai nők esetében viszont alig 3-5 százalékos arányban mutatható ki
az ázsiai anyai eredet. Azaz felhígult az ázsiai génmintánk,
döntően európai eredetű a génkészletünk. Viszont a honfoglaló
magyarok nyelvét átvette az itt talált és azóta hozzákeveredett
populáció.
-
Genetikai téren van-e különbség a környező
népekkel?
- Nincs. Amiben különbözünk, az a
beszélt nyelv, de ennek nincs köze a genetikához. ... Mellesleg
nincsenek magyar, német, román, szlovák gének. Az embernek magának
van egy génkészlete. Az emberi populáció tagjai egymással termékeny
utódok létrehozására képesek. ... Elkülönült magyar populációról
csak kulturális, szociális, nyelvi alapon beszélhetünk, genetikai
szempontból egy európai populációnak számítunk.
- A
Honfoglaló gének című könyvében azt állítja, hogy genetikai
képtelenség a rasszizmus. De mégis lehet benne valami, hiszen az
emberek zömének valakit, valamit utálnia kell ahhoz, hogy ő személy
szerint jól érezze magát.
- Az utálat alapja a politika,
aminek nincs köze a genetikához. Aki rasszista, az tudományellenes,
mert számomra, genetikus számára elfogadhatatlan elveket vall. Az
emberi örökítő anyag megegyezése egyébként nem csak hétköznapi
emberekre igaz, hanem a politikusokra is. Ennek tudomásul vétele
talán segítene abban, hogy pártok, politikusok közötti ellentétek
megszűnjenek, vagy csökkenjenek.
