Európa

Európai magyarság

Az 1980-as években kezdődtek az MTA és az akkori NSZK tudományos akadémiája  nagyszabású genetikai vizsgálatai a magyarok eredetéről. A kutatás az összes lehetséges etnikai csoportot és a két referencianépességet (a meglehetősen kevert budapestit és a "törzsökös" őrségit, őriszentpéterit) vizsgálta, így tárva fel a jelenkori magyarság genetikáját 28 génjelen keresztül.

A Jövő Házában nemrégiben kiállítás nyílt a magyar nép genetikai családfájáról. Számos további vizsgálatra van még szükség, de az eddigiek alapján a  kiállítás szakértőinek nyilatkozatai új megvilágításba helyezik a mai magyarok eredetét.

Dr. Fóthi  Erzsébet antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárának munkatársa rámutat arra, hogy az eddig széles körben ismertetett temetői embertani leletek elenyésző számban vannak a  köznépi temetőkéhez képest. Az utóbbiakat is felölelő antropológiai vizsgálatok azt jelzik, hogy a nagyjából honfoglalás kori népességen belül a vezetői réteg és a többséget kitevő köznép élesen eltér egymástól. Ez a többségi köznép legnagyobb részben a környező népekből tevődött össze. A Kárpát-medence olyan gyűjtőhely, olvasztótégely volt, amelybe minden égtáj felől érkeztek népek. A legtöbb nép letelepedett, és a következő kultúrák alkotója lett. Vagyis az összes régészeti kor népessége a magyarság ősének tekinthető. Az antropológus megjegyzi, hogy   a honfoglalás, nem genetikai, hanem azonosságtudati értelemben fűzi össze a mai magyarságot, mint kulturális, szimbolikus hagyomány, nem mint tényleges vérrokonság. Torzítják a helyes felfogást azok, akik a mai nemzedék szempontjából csak jelképes  őshaza eltúlzott kiemelésén alapuló azonosságtudatot sulykolnak.

Dr. Fodor István régész-történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa hangsúlyozza a körülöttünk élő népekhez fűződő szoros kapcsolatainkat, amit
nem csak a régészek, történészek, antropológusok állapítottak meg. Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtőmunkája is megmutatta, hogy a magyar népdalkincs ezernyi szállal köt össze minket a románokkal, a szlávokkal. Ez egyáltalán nem mond ellent annak, hogy az ősi magyarság keletről érkezett, s hozta magával az arrafelé szokásos, eurázsiai nomád állattartó kultúra jellemző vonásait. A honfoglalás kori csontokból kivont DNS-minták  keleti származásra is utalnak,  ugyanakkor a mai magyarság genetikai vizsgálata során ez az ősi keleti szál  csak nagyon halvány nyomokban mutatható ki. A honfoglalók tehát viszonylag gyorsan beilleszkedtek az európai népek sorába.
 
Dr. Raskó István professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének igazgatója szerint a kiállítás is tanúsítja, amit az ő kutatásaik  genetikailag is bizonyították, hogy a klasszikus honfoglalók még 17 százalékban hordoztak ázsiai jegyeket - a ma élő magyarokban és székelyekben viszont csak 1-2 százalékban találhatók meg ezek az anyai ági bélyegek. Akkor is hasonló következtetésre jutottak, amikor az apai ági vonalat vizsgálták. Ez azt jelenti, hogy a honfoglalók genetikai jegyei a mai magyarságban csak igen erős hígításban (gyenge koncentrációban) találhatók meg.

A kiállítás anyaga kihúzza a "vérmagyarságot", "színmagyarságot" propagálók alól a szőnyeget, ugyanis azt bizonyítja, hogy Közép-Európában genetikailag azonos népek élnek.  Az osztrákot, a szlovákot, a lengyelt, az ukránt és  a magyart nem lehet elkülöníteni DNS alapján - állítja Czeizel Endre orvos genetikus. Kiderült: a magyar férfiak 93 százaléka 4 ősapától származik, akik már az őskorszakban is Európában éltek. A tudósok azt is bebizonyították, hogy a magyarság a legkevertebb génállományú népek közé tartozik, s ez nagyon jó, mert ellentétben a főleg csak egymás közt házasodó, a beltenyészetet előnyben részesítő népekkel, a kevert génállományú magyarok életerősebbek, ritkábban tapasztalható genetikai terheltség, ami ellen a kevertség védelmet nyújt. Forrás: Csider István Zoltán, NSZ.2008. november 23.(Feloldódtak a honfoglalók.)